Csöndes Száj és Hangos Kéz

Előadó: Damiera
Album: Quiet Mouth Loud Hands
Típus: LP
Kiadva: 2008
Műfaj: Experimental Progressive Indie Rock, Math Rock

Hometown: Buffalo, New York (USA)
Tagok: David Raymond, Steve Downs, Joshua Sparks, Jayson Dezuzio.

Nagyon elfogult vagyok ezzel a kis bandával kapcsolatban. Az tény, hogy alkotnak, de hogy mekkorát, az már kétes. Egy EP (Damiera EP), és a M(US)IC c. első albumuk után (amiről sokan mondják, hogy 2007 legjobb albuma) itt a második anyaguk, amit akár egy rosz indián-kalandregény két főhősének nevéről is koppinthattak volna. Mostanában divat azt mondani az új albumokra, hogy “kiforrott” a lemez. Ezt lehet mindenre mondani, de erre ténylegesen lehet. Itt hallható, hogy “őszintébben” játszanak, beválalósabbak voltak a fiúk, és végre szerintem ez az első olyan album, ami meghozhatja nekik a sikert. Mert megérdemlik. Első hallásra olyan, mintha keverted volna a Closure in Moscow-ot a Mechanical Poet-el, meg adtál volna hozzá egy bolhafingnyi kis Protest the Hero-t. Na ilyen zenét játszanak ők. Érdekes kis rock szerzemények, amik megállják a helyüket bárhol. A 11 számos albumot 5$-ért lehetett előrendelni, az oldalukon, így első slukkra sokan vették meg a lemezt, és a legtöbb visszajelzés pozitív volt. Nagyon.

Megérdemelten? Na nézzük a számokat:

01: Rainman
Egy 44 másodperces kis albumintró. Mintha valami művészfilm aláfestőzenéje lenne.
02: Quiet Mouth Loud Hands
A címadó dal. Megértjük. Nagon izmos dobbal indít, a refrén előtti hangulat pergős és feszült, majd jön a monumentálisabb refrén. Itt mutatja meg az énekes David Raymond a fogafehérjét. Nagyon nagy szerzemény, imádom!!!
03: Nailbiter
Az album egyik legnagyszerűbb szerzeménye, mondhatnám a legjobb. Nagyon sokrétű, több elemből és részből van fölépítve. Itt már főleg az agresszív basszusgitáré a szerep, de a hangulat az fenomenális. Nem véletlenül ez a promódal az albumuknak a myspaces oldalukon…. Imádom!
04: Image and Able
Ez a “legindierockosabb” szerzemény. Egy kicsit viszafogottabb hangulatú, a vége előtt egy kis drámai részzel.
05: Teacher, Preacher
Először mintha valami Maroon 5 + Backstreet Boys feldolgozást hallanánk elsőre, de persze nem az. Kicsit vidámabb dal, hegedűs kísérettel. Érdekes és tetszetős.
06: Weights for the Waiting
A hosszú intró után egy kis lazulós szám.
07: Chromatica
A második és harmadik dalhoz hasonlítható stílusát és hangulatát tekintve, sok kis lassú résszel. Szeressük eztet is!
08: Blinding Sir Bluest
Rock, kemény rock és melankólikus rock váltogatása. Ennyi. Szép nagyon, bár a közepe nagyon “keménykedősre” akart sikerülni, de nem lett az. Ettől függetlenül egy jó kis szám, Franz Ferdinand beütéses refrénnell.
09: Woodbox
Instrumentális szám, dobbal, akusztikusgitárral és keverőpulttal. Indie Rock + DnB? Na jó, azért nem , de mindenesetre egy elég érdekes kis szám. Tetszetős, ritmusos.
10: Silvertongue
Szintén az album elsőfelére illik, de remekül beleillik ide, a tizes helyre. Nagyon kellemes szám. Sok extrát nem tudok felhozni vele kapcsolatban, max az erős gitárt, de egyszűren jó ez a szám. Nincs túlbonyolítva. Egyszerűen jó. Na.
11: Tadings Grins
Lezárás, egy kicsit monoton és minimalista, de a taps és a dob megadja az alaprimtust. Elbúcsúzás a hallgatótól. A Repeat All gomb automatikus megnyomása.

A rongyossá hallgatás veszélye benne van, de ez nem baj. Ez egy remek album, több ilyet szeretnénk! Még! Csak hoszabbat, mert ez a fél óra röhelyesen kevés. Ja, és NEM, nem EMO. Mert az EMO meg az Indie Rock között van egy “kis” különbség…..

TOP 3 szám:
1: Nailbiter
2: Quiet Mouth Loud Hands
3: Chromatica

Osztályzás: 5/5 (Tökéletes)

+
Érdekes
Stílusos
Nagyon szép ének
Egy kicsit elvont is tud lenni
Sokrétű
Érdekes szövegek
Megunthatatlan
Tökéletes
-
Rövid

Ajánlható:
Mindenkinek. Neked is! Igen, még neked is!

LETÖLTENI:::http://rapidshare.com/files/121471160/D_MediaPortal.ru.rar

AZONNAL!!!!

~ Szerző: benyoboy on június 12, 2008.